szerda, szeptember 8, 2010
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Hogy őszinte, s hű vagy velem.
Köszönöm, hogy meghallgatsz,
S hogy szavaiddal megragadsz.
Tudom, sokszor buta vagyok,
S unalmas, hogy lehetetlenség utcájában lakok.
Leveleim talán már zavaróak,
Mégis csak jót, s szeretetet akaróak.
Néha bár egyedül vagyunk,
Érezzük, hogy egymásnak ott vagyunk.
Hasonlítunk ebbe - abba,
Osztozunk mi jóba rosszba.
by mee :D

Hozzászólás